Önismeret fejlesztése mesékkel

önismeret fejlesztése mesékkel

Önismeret fejlesztése mesékkel – miért pont a mese?

Az önismeret fejlesztése mesékkel elsőre nem tűnik kézenfekvő útnak. A mesét gyerekműfajnak szokás tartani és leginkább szórakoztatásra szolgál – tartják ezt ma a legtöbben. Azonban érdemes megnézni a meséket más szemmel, minden mese hat ránk valamilyen módon. Tetszik, folyton ezt kértük gyerekkorunkban, vagy épp ellenkezőleg: félünk tőle, feldühít, idegesít, zavar benne valami, esetleg csalódottá tesz. A mese (itt most a klasszikus varázsmesét vagy tündérmesét értem) tehát kivált belőlünk egy hatást, megmozgat bennünk valamit. Ez az a mozgatóerő, ami miatt a mese alkalmas egy önismereti út bejárására.

Önismeret fejlesztése mesékkel – hogyan hatnak a mesék?

A mesék képeikkel, szimbólumrendszerükkel képesek arra, hogy közvetlenül az érzelmeinket szólítsák meg. Ha azonnal értjük, miért azt a reakciót váltotta ki belőlünk egy mese, akkor jó (ámbár akkor is megér egy misét alaposabban kivesézni), ha nem értjük, megvan a módja, hogy áthidaljuk a mese képei és a saját viszonyulásunk közti különbséget. A klasszikus népmesék több évszázadon, évezreden keresztül őrződtek meg. A szóbeliség korában persze mindig az adott kor és hely, sőt, a mesélő személyiségén keresztül átszűrve jutott el a mese a hallgatóihoz. Ez azonban a fő struktúrákon nem változtatott, a mese lényege mindig állandó maradt.

Önismeret fejlesztése mesékkel – hogyan juthatunk hozzá a teljesebb önismerethez?

Az Antalfai Márta által kidolgozott módszerrel megnyitunk egy csatornát, amin keresztül a mese meg tudja bennünk szólítani az aktuális tartalmat. Vagyis kis túlzással elmondható, hogy mindegy, melyik mesét olvasod, hallgatod, azt képes felhozni, ami eleve benned van. Ez lehet egy általános, mélyebben fekvő személyiségjegy, de lehet aktuális állapot vagy adott élethelyzetre adott reakció. A gyakorlatban ez így fest: elolvasod/meghallgatod a mesét, megfigyeled, milyen képeket látsz közben. Hagyod, hogy a képek közül kiemelkedjen egy, azt ábrázolod. Ez lehet egy rajz, montázs, agyag, bármi. Legtöbbször rajzolni szoktunk, ott a legtágasabbak a lehetőségek. Ez az alkotás aztán nagyon beszédes. Lehet, hogy te magad nem is veszel észre a saját rajzodon egy elemet, ami más szemlélőnek sokat mond. Lehet, hogy ami neked evidens, azt más teljesen másképp látja. Itt új megvilágításba kerül a mondás: „Egy kép többet ér ezer szónál.” Tehát megnyilvánul valami, a szavaknál mélyebb rétegben fekvő tartalom, ami így, az alkotás révén válik megfoghatóvá és feldolgozhatóvá. Saját tapasztalatból mondom: mellbevágó meglátások jönnek elő egy-egy rajz kapcsán.

Önismeret fejlesztése mesékkel – lágy módszer

Ezzel a módszerrel hozzáférhetővé válnak belső tartalmak, azonban mindig csak annyi, amennyit láttatni engedsz. Nincs kemény szembesítés, ez egy dinamikus folyamat: a visszajelzésekből is annyit engedsz be, amennyi számodra elfogadható, amivel egyet tudsz érteni. Nincsenek abszolút igazságok, mindenkinek elismerhető a saját igazsága. Nincs „jó” vagy „rossz” megoldás, egyéni utak, egyéni képek vannak. Minden alkotásnak helye van a csoportban, mindegyik egyaránt értékes.

Ha érdekel, téged is szeretettel várlak egy mesés utazásra!

A párválasztás, párkeresés nehézségei

Párkeresés és párválasztás a mesékben, és amit tanulhatunk belőlük

Egy tipikus párválasztós, párkeresős mesét választottam: Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack. Ismerkedjünk is meg a mesével:

SZÓLÓ SZŐLŐ, MOSOLYGÓ ALMA, CSENGŐ BARACK

Volt egyszer egy király s annak három szép leánya. Ez a király egyszer, mikor a vásárra ment, megkérdezte a leányaitól: na, leányok, mit hozzak nektek a vásárról?

Azt mondta a legidősebb:

– Hozzon nekem, édesapám, aranyruhát.

Azt mondta a középső:

– Nekem pedig ezüstruhát.

– Hát neked mit hozzak? – kérdezte a legkisebbiket.

– Nekem, édesapám – felelte a legkisebb királykisasszony -, szóló szőlőt, mosolygó almát és csengő barackot.

– Hm – csóválgatta fejét a király -, még ezt sem hallottam, de ha van ilyen a világon, majd hozok én neked, leányom.

Elment a király a vásárra, s vett is mindjárt aranyruhát a legidősebb leányának, ezüstöt a középsőnek, de szóló szőlőt, mosolygó almát s csengő barackot nem talált, pedig végigjárt minden boltot.

Búsult a király, hogy éppen a legkedvesebb leányának nem teljesítheti a kívánságát. „No – gondolta magában -, csak érjek haza, kihirdettetem az országban, hogy akinek van szóló szőlője, mosolygó almája, csengő barackja, csak hozza az udvaromba, annyi aranyat adok érte, hogy holtig úr lesz abból.”

Ahogy ezt éppen így elgondolá, nagyot zökken a hintaja, s úgy megragad a sárban, hogy a paripák meg sem tudtak mozdulni. Eleget rityegtetett, pattogtatott a kocsis, de a paripák úgy állottak egy helyben, mintha odacövekelték volna.

Mérgelődött a király, de nagyon. Hogy is ne mérgelődött volna, mikor a paripái máskor kis híja volt, hogy lerúgják a csillagot az égből, s most ezt a könnyű hintót sem tudták meg­moz­dí­tani. Nosza, emberekért küldött a faluba, s szaladt is a falu népe lovastul, ökröstül, kutyástul, macskástul annak a hírére, hogy elakadt a király hintaja.

De bizony hiába csődült össze a falu, meg sem tudták mozdítani a hintót.

Egyszerre csak, amint ott kínlódnának, odasompolyodik egy disznó, s mondja a királynak:

– Röf, röf, röf, felséges királyom, add nekem a legkisebbik leányodat, s egyszeribe kiszaba­dít­lak lovastul, hintóstul, mindenestül.

Szeme-szája elállt a királynak a nagy álmélkodástól: hát ez aztán mi az isten csodája!

De mit gondolt, mit nem, azt mondta a disznónak:

– Jól van, hadd lám, mit tudsz. Itt a kezem, nem disznóláb, ha kiszabadítasz; neked adom a legkisebbik leányomat.

A disznónak sem kellett több, az orrát bedugta a kerékfentők közé, egyet lódított a keréken, s azzal hopp! csak úgy röpült ki a kocsi a sárból, nekiiramodtak a paripák, s egy pillantásra hazaröpítették a királyt.

Ahogy hazaért, előszedte az aranyruhát, ezüstruhát, s átaladta a két idősebb leányának. A legkisebbik leánynak azt mondta nagy búsan:

– Látod, látod, leányom, mért nem kívántál te is ruhát, mert szóló szőlőt, mosolygó almát s csengő barackot nem találtam az egész vásárban.

De még jó kereken ki sem mondhatta ezt, hallja, hogy jön a disznó nagy röfögéssel. Kinéz az ablakon nagy ijedten, s hát látja, hogy az csakugyan az a disznó, amelyiknek a legkisebbik leányát ígérte. S a beste állatja még taligát is hozott magával, bizonyosan abban akarja elvinni az ő legkedvesebb leányát.

Az ám, fel is röfögött az ablakba mindjárt:

– Röf, röf, röf, felséges királyom, eljöttem a leányodért. Röf, röf, röf, küldd le, hadd viszem a taligámon.

„Megállj – gondolta magában a király -, majd küldök én neked leányt.”

Nagy hirtelen felöltöztettek egy parasztleányt szép aranyos ruhába, s leküldték a disznóhoz. De hiszen nem volt ez olyan feje lágyára esett disznó!

Felröfög a királynak:

– Röf, röf, röf, felséges királyom, ez nem a te leányod.

Hej, még csak most bánta meg igazán a király, hogy olyan nagy bolondot csinált, s még kezet is adott egy koszos disznónak.

Hát még a kicsi királykisasszony! Úgy sírt, úgy jajgatott, hogy zengett belé a palota, s azt mondta, inkább szörnyű halált hal, semhogy disznónak legyen a felesége.

De hiába sírt, hiába jajgatott, a földhöz is hiába vágta magát, a király azt mondta keserves könnyhullatások közt:

– Már hiába, édes leányom, neki ígértelek, menned kell.

Hanem közben megint gondolt egyet a király, felöltöztette a leányát rongyos, piszkos ruhába, s úgy küldötte le. Hátha így majd nem tetszik a disznónak.

No hiszen, ezt ugyan rosszul gondolta!

A disznó, mikor meglátta a királykisasszonyt, majd kiugrott a bőréből nagy örömében. Felkapta a leányt, szépen a taligára ültette, s vitte nagy röfögéssel:

– Röf, röf, röf, ne sírj, királykisasszony, jó dolgod lesz nálam!

Sírt a királykisasszony keservesen, de a disznó csak röfögött:

– Röf, röf, röf, ne sírj, királykisasszony, mindjárt otthon leszünk.

De még csak akkor vette elé a sírás igazán a királykisasszonyt, mikor a disznó megállott egy ól előtt, abba bevezette, ott a piszkos szalmára leültette.

– Röf, röf, röf, ez az én házam, királykisasszony!

Aztán megkínálta kukoricával:

– Röf, röf, röf, egyél, királykisasszony!

A királykisasszony csak sírt, sírt, s addig sírt, míg az álom el nem nyomta.

– Röf, röf, röf – mondta a disznó -, csak aludjál, királykisasszony, holnap a bánatod örömre változik.

Aludt, aludt a királykisasszony, s másnap délig fel sem ébredt. Déli harangszóra kinyitja a szemét, s hát – láss csodát! – majd megvakul a szertelen ragyogástól! Disznóólban feküdt le, s ihol, palotában ébredt föl. Szalmára feküdt, s ihol, most selyem derékaljon fekszik. S ahogy kinyitotta a szemét, egy sereg leány szaladott az ágyához, s kérdezték nagy alázatosan:

– Mit parancsol, felséges kisasszony?

Egyszeribe hoztak neki szebbnél szebb ruhákat, csak úgy csillogtak ezüsttől, aranytól, gyémánttól, s felöltöztették módisan. Aztán bevezették a szomszéd szobába.

Hát ott ül a terített asztalnál egy dali szép ifjú, szalad elébe, a kezét megfogja, s asztalhoz vezeti.

S mondja neki a dali szép ifjú:

– Ülj le ide bátran, szép királykisasszony. Tied itt minden, amit a szemed lát. Tied vagyok én is, ha meg nem vetsz engem.

– Hát te ki vagy s mi vagy? – kérdezte a leány.

Azt mondja az ifjú:

– Majd elmondom neked, szép királykisasszony. Gyere most a kertbe.

Szépen a karjára vette a királykisasszonyt, s lementek a kertbe. S hát, amint lemennek, elejébe hajlik egy kis szőlőtőke, s szólnak a fürtjei:

– Szakíts le, szakíts le, szép királykisasszony!

– Ez a szóló szőlő – mondja az ifjú.

Mentek tovább, s hát egy almafáról olyan szépen mosolyognak le rá a pici piros almák.

– Látod itt van a mosolygó alma – mondja az ifjú.

Továbbmentek, s csak megcsendül egyszerre az egész kert! Néz a királykisasszony erre-arra, s kérdi:

– Mi cseng olyan szépen?

– Nézd – mondja az ifjú -, ott az a barackfa. Csengő barack terem rajta!

Hej, megörült a királykisasszony, azt sem tudja, sírjon-e, nevessen-e nagy örömében.

– Látod – fordult hozzá az ifjú -, van az én kertemben szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack, amit te kívántál. Itt maradsz-e, leszel-e a feleségem?

Nem kérdette másodszor a királykisasszony, nyakába borult a szép ifjúnak, s azt mondta:

– Itt maradok biz én, ásó-kapa s a nagyharang válasszon el tőled.

Az ifjú aztán elbeszélte neki, hogy ő királyfi volt, de egy gonosz tündér disznónak varázsolta, s azzal átkozta meg, hogy mindaddig az maradjon, míg nem akad egy leány, aki szóló szőlőt, mosolygó almát s csengő barackot kíván.

Még aznap hírül adták a királykisasszony apjának, hogy csak jöjjön egész udvarával a lakodalomra. De bezzeg csaptak is hét országra szóló lakodalmat.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

(Forrás: http://mek.oszk.hu/00200/00232/ )

Párválasztás, párkeresés: mit tanít nekünk a mese?

A cím nem véletlen szerintem. Vagy mért nem „A disznóvá változott királyfi?” Vagy talán „Vigyázz, mit kívánsz?” Ha megnézzük a mesét, láthatjuk, hogy ez a fontos motívum, a szóló szőlő, a mosolygó alma és a csengő barack mind az elején, mind a végén megtalálható. A királylány valami elérhetetlent kíván, vagy legalábbis olyasmit, amiről az apja se hallott még soha. De ő nem a pl. Rigócsőr királyból ismert kevély leány, akinek kényességből, akaratosságból semmi sem felel meg, hiszen a király nem adja szívesen, ő a legkedvesebb lánya. Itt a különleges gyümölcsök azt fejezik ki, hogy a lány is különleges, nem éri be akármivel. Hogy ezt végül a kérőjétől kapja meg, nem az apjától, akitől eredtileg kérte, bizonyítja, hogy a lány felnőtt, megérett a párválasztásra. Hozzá méltó a párja, hiszen ugyanolyan különleges, mint ő: az ő kertjében megteremnek a mesés gyümölcsök, ő tudja megadni a lánynak azt, amire vágyik.

Tehát nem lett még a disznó(királyfi) felesége, ő maga mondja ki: „- Itt maradok biz én, ásó-kapa s a nagyharang válasszon el tőled.”

És vajon miért változott disznóvá a királyfi? Nos, aki már látott serdülő fiúkat, érzi az egyezést: a legtöbbjükre ráillik a metaforikus kép. A szobájuk disznóól, tudnak együtt mulatva sárban fetrengeni, de ha kell, agyaruk egy pöccintésével kirántják a sárból a hintót. Szóval ennek az ifjú disznónak a leírása elég pontos, ha egy átlag fiatalembert képzelünk magunk elé. Még jó, hogy vannak királylányok, akik olyan kincseket kívánnak, amiket csak ők tudnak megadni… Mert képesek egy lány kedvéért azonmód visszavedleni emberi formájukba, és kincseiket megosztani szerelmükkel.

Párkeresés, párválasztás mai királylányként

Mit tanulhatunk ebből a meséből?

Számomra több tanulság is mutatkozik. Elsőként: hagyjunk időt magunknak, hogy megismerjük a másikat! Az a disznó lehet, hogy csak el van átkozva… (Ahogy a Szépség és a szörnyeteg szörnyetege és számos más példa is van rá.) Ha idő és alkalom is rendelkezésre áll, előbb-utóbb megmutatja valódi formáját. Másodszor: merjünk igényesek lenni! Lehet, hogy az egész környezetünk a szemét mereszti a kívánságaink láttán, mégis léteznek a fantasztikus kincsek! De óva intelek: módjával a kívánságokkal! Ez itt a mesében három gyümölcs. Nincs felsorolva bukfencező szilva, szteppelő körte és éneklő datolya! Szóval ha a legfontosabbak megvannak, örülj neki nagyon!

Önismereti teszt tesztelés

A 10 legelső önismereti teszt a találati listán, teszteltem őket. Van köztük meglepően pontos, bepalizós és ótvar gyatra is.

Önismereti teszt tesztelésre adtam a fejem egyrészt csupa kíváncsiságból, másrészt mert annyi van belőlük a neten, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik köztük. Meglátjuk, mire jutottam. Van köztük használható, de természetesen a kevésbé használhatóból van több, és persze akad köztük csali, hogy bekapd a horgot, majd benevezz valami ménkű drága tanfolyamra. Elöljáróban néhány szabály, ha internetes önismereti tesztet töltesz ki:önismereti teszt
  1. A személyiséged elég bonyolult dolog, nem írható le tíz (vagy húsz) tesztkérdésre adott válaszoddal. Szórakozásnak esetleg érdekes lehet, leginkább gondolatébresztőnek egy ilyen teszt, de hogy komolytalan, az biztos.
  2. Minél többféle tesztfeladatból áll az önismereti teszt, annál valószínűbb, hogy közelíti a valóságot. Tehát pl. a csak szöveges tesztnél árnyaltabb képet nyújt, amiben ábrák is vannak.
  3. Óvakodj a beküldendő önismereti tesztektől! Ha hosszú, 200 kérdéses tesztbe botlasz, majd a végén közlik veled, hogy akkor most küldd be és add meg a telefonszámodat (végül személyesen fáradj is be az elemzésért), dobj el mindent, és menekülj! De állj is meg és gondold végig: miért nem küldik ki neked írásban? Bingo: be akarnak szippantani valamibe, amit te nem biztos, hogy akarsz (biztos, hogy nem akarsz).

Hát akkor lássuk, mire jutottam az önismereti tesztekkel. Ha valamit kihagytam, az nem a véletlen műve. Kezdtem a Google első oldalával a hirdetések nélkül.

Önismereti teszt 1.

http://www.lelkititkaink.hu/onismeret_teszt.html

Húsz kérdésből áll, állításokat tartalmaz, melyekről el kell döntened, hogy mindig igazak rád vagy néha vagy soha. Online kapod a kiértékelést. Hm… Egy ilyen állítás: „Célok helyett rögeszméim vannak.” Ilyenkor azért szívesen belelátnék a tesztkészítő fejébe: ha az volt a cél, hogy mindenkitől érkezzen egy „soha” válasz, akkor értem. Mert mi van akkor, ha  – tudomisén – beírom, hogy „mindig”, miközben meggyőződéssel hiszem, hogy egy éven belül megmászom a Himaláját, közben én leszek a következő tehetségkutató sztárénekesnője, és egy magán-yachttal (amit addig valahogy beszerzek) körbevitorlázom a Földet. Ja, ezt hiszem már húsz éve, és az én szememben ezek valós célok. Tehát az ilyen kérdések olvastán nekem azért fölszalad a szemöldököm a homlokom tetejére. Nem baj, megcsináltam a tesztet, melyből kiderül, hogy hát bizony rám nehéz munka vár. (Lehet, hogy mert arra a kérdésre, hogy „Minden nap szánok időt arra, hogy a tudatalattimat ellássam saját magamra vonatkozó pozitív állításokkal.” a „soha” választ adtam…? Azt hiszem, ezen már kár tépelődnöm, inkább elkezdem ezt a nehéz önismereti munkát.) Azért még egy kedvenc: „Tudom úgy kontrollálni és irányítani a szexuális energiáimat, hogy szakmai és pénzügyi céljaim megvalósítását szolgálják.” Wtf?! Eddig még egyszer sem jutott eszembe ajánlatot tenni munkaeszköznek, de még munkatársnak sem. (Flörtöjek a laptoppal, kacsintsak a webkamerába, vagy egyszerűen ugorjak rá egy naaaagy és vastag tankönyvre?? De elég: tudom, hogy itt valami pszicho-szak-okosságról van szó: vélhetőleg pszichoanalitikus maradvány ez a libidó munkaenergiába való fektetése. Ettől szanzsén viszketést kapok, úgyhogy ugorgyunk.

Értékelés: 2/5

Önismereti teszt 2.

http://filantropikum.com/5-perces-onismereti-gyorsteszt

Ez egy „egyszerű, mégis különleges teszt”, mely nyolc asszociációs helyzetet tartalmaz, ilyeneket: tengeren vagy, erdőben sétálsz, stb. A bevezetőben leírják, hogy „A világot és annak történéseit mindenki egyedi módon tapasztalja meg, és a nézőpontok, rálátások mindig különböznek.”, majd ráhúznak mindenkit ugyanarra a kaptafára. Vagyis: az égen szálló sirályok által kiváltott érzés pl. a másik nemhez való viszonyodat írja le, a száguldó lovak által kiváltott érzés pedig az emberekhez való viszonyodra utal. Jó. Miért? Bocs, hogy visszapofázok, de könyörgöm: miért pont sirály, miért pont ló??? És ha nekem barlangból kibújó medve? (Hö, érted, ugye? 😉 ) Vagy falombot legelésző zsiráf? (Meg az a hoooosszú nyaka!) vagy Törpapa, amint épp gumibogyót gyűjt??? Szóval érzésem szerint abszolút önkényes a párosítás szimbólum és a jelölt fogalom között, játéknak is gyengécske.

Értékelés: 1/5

Önismereti teszt 3.

http://illuzio.cafeblog.hu

Kis megkönnyebbülés az elején, hogy ő maga állítja, hogy „mese”, „pszichofabula”, ettől máris átkalibrálódnak elvárásaink: semmi esetre sem véresen komoly, tudományosan megalapozott tesztre számítunk. A alapszituáció: újból sétálunk az erdőben. (Bevallom: rosszat sejtek.) Hét szituáció illetve kérdés kapcsolódik hozzá, pl. mit tesz az állat, mi van az asztalon. (Ajjaj, jön a kisördög: „És ha laptop van az asztalon? – Ön megszállott munkamániás!!! És ha kalács és bor van az asztalon, mert nekem az erdei házikóról a Piroska jut az szembe?) Sejtéseim beigazolódnak: a csésze tartós anyaga a társammal való kapcsolatom szilárdságát mutatja. Pffff… Nesze neked, meisseni porcelán. De azért itt van nektek jutalmul, hogy eddig eljutottatok, az utolsó pont: „Végül minél nedvesebb lettél a víztől, annál fontosabb számodra a szex.” … Asszem, megyek zuhanyozni. Buliban, a második üveg bor után, ha végigjátszottátok a Dixitet meg az Activity-t, akkor jöhet akár ez is.

Értékelés: 2/5

Csüggedek. Lemondtam minden kezdeti illúziómról, hogy itt valamiféle önismereti tesztre bukkanok, mindjárt nem tudom magam türtőztetni és angol meg német honlapok után nézek, vajon ott is ennyire siralmas-e a helyzet. De önuralom, kitartás, fegyelem, jeges limonádé, és ugorjunk újra fejest a magyar nyelvű önismereti teszt-oldalak világába.

Önismereti teszt 4.

http://www.azirastukreben.hu/3-kerdeses

Az író nagyon fontos, szép, az önismeretre vágyó szemének kellemes fogalmakat használ, úgymint: „szóasszociáció”, „szimbólumok”, „tudatalatti”. Az önismeretét fejleszteni kívánó amatőr pszichobubus tekintete bepárásodik, szíve ellágyul, már sétál is bele gyanútlanul a soron következő trutyiba: csak tudd: ló-család, birka-szerelem (ehhez nem kell kommentár), de! tehén-karrier. Most kapaszkodj: kávé-szex. Nekem keserű. Neked? (Jajj, biztos mézes meg tejes, tudod mit, hagyjuk is.) Egyre erősödik bennem az érzés, hogy meg kéne fontolnom egy szexológus felkeresését. Ezen kívül: „A sárgához rendelt személy az, akit soha nem fogsz elfelejteni”, viszont „a zöldhöz kapcsolat (sic!) ember az, akire egész életedben emlékezni fogsz.” Buliban, ha elfogyott az összes bor, és már a vodka-narancshoz is sütőrumot használtok, bevethető.

Értékelés: 2/5 (jóindulattal, mert nem akarok töredék pontot adni)

Önismereti teszt 5.

https://www.16personalities.com/hu/ingyenes-szem%C3%A9lyis%C3%A9gteszt

Hoppá, hoppá! Szem megdörzsöl, hát kihúz, tekintet monitorra szegeződik: csak nem valami értelmes? Nocsak! Hosszú (mármint online időfogalmaink között), 10 perces kérdőív, ahol 6-6 válaszlehetőségünk van aközött, hogy teljesen egyetértünk vagy egyáltalán nem értünk egyet a válasszal. Ugyan itt is fennakad a szemem ilyesmin, mint hogy a környezetem rendezett (kinek mi, ld. a zseni uralkodik a káosz felett) vagy „Gyakran nehezére esik, hogy mások érzéseihez viszonyuljon.” (És ha én azt hiszem, hogy empátiabajnok vagyok, közben pedig egy egopöcs?) Na mindegy, úgy látszik, csak kicsit simogatni kell a hiúságomat (hoppá, nem ez az igazi önismeret? 😉 ), és máris hajlamos vagyok hinni neki. Mármint, hogy belőlem aztán kevesebb van, mint a népesség 1%-a. Mindazonáltal zavarbaejtően részletes leírást ad a végén, hümmögök itt az elemzésnél, igaz, találok ennél a típusnál többet is, ami rám jobban illik. De azért meg kell adni, legalább megdolgoztatott. Nem egyszer csúszkáltam lázasan töprengve a skálán oda-vissza, vajon mennyire is értek egyet az adott állítással. Jó! Eddig ez a legjobb. A végén még tovább is passzol egyéb teszt-oldalakra, ha van hozzá szuflád. És ha az URL-jüket rendbe tennék, még simán méltóbb helyre (előbbre) is kerülnének a Google első találati oldalán.

Értékelés: 4/5

Önismerti teszt 6.

https://www.felvi.hu/felveteli/teszt

Ez, úgy tűnik, egy pályaorientációs teszt lenne, be kéne lépni. Ahhoz meg regisztrálni kéne. Nem regisztrálok. Nem orientálódom, bár lehet, hogy most kiderülne, hogy valójában gyöngyfűzéssel vagy gasztroblog-írással kéne foglalkoznom. (Hmmm… Nem is rossz ötlet! 🙂 )

Értékelés: ?/5

Fogynak az első oldali találatok, a következőket már félholtan féllábon is kibírom.

Önismereti teszt 7.

http://www.stresszdoktor.hu/Online_tesztek.html

Végre egy pszichiáter! Korrekt tájékoztatást kapunk az elején, hogy ezek a tesztek csak tájékoztató jellegűek, és baj esetén forduljunk szakemberhez. 23 (!) teszt szerepel az oldalon az agorafóbiától a társfüggőségig (változó minőségűek és mennyiségűek, és a depresszióról 3 teszt is van). Három válaszlehetőséget ad meg különböző állítások alatt: mindig-néha-soha. Azért azt tudd, hogy ezek a tesztek nem fogják föltérképezni a teljes személyiségedet, egy-egy problémára készültek, mennyire vagy veszélyeztetett, netán benne a közepében. A tesztekkel szembeni szokásos berzenkedésem persze megint előkerült: honnan tudjam, hogy éles helyzetben valóban úgy cselekszem-e, ahogy azt most az íróasztalom fedezékéből gondolom? De eddig ez tűnik a legszínvonalasabb, legmegalapozottabb és legpontosabb tesztnek az eddigiek közül.

Értékelés: 4/5 (mivel részterületekről szól)

Önismereti teszt 8.

http://blikkruzs.blikk.hu/test-es-lelek/lelki-ugyek/onismereti-tesztek-mindenkinek-mit-rejteget-a-lelked/wfd7rj8

Kaján mosolyra húzom azt a randa, előítéletes számat. Aztán azért becsukom, mert íme itt az első közérthető és fogyasztható hosszúságú leírás arról, mi fán is terem az önismeret. Csak sajnos a végén lévő öt tesztből egy sem működik. Kár. Kíváncsi lettem volna egy ilyen bevezető után.

Értékelés: 1/5 (hiszen nincs ott semmi, nem adta be a házit, az akkor hányas? Majd ha pótolja, javíthat.)

Na ugorjunk neki az utolsónak.

Önismereti teszt 9.

http://www.magyarora.com/lunchbreak/lunchbreak_szemelyisegteszt.pdf

Ez, mint neve is mutatja, egy pdf, neten nem tölthető. Különböző mennyiségű válasz adható, hol három-, ötféle. Összesen tíz kérdést kapunk, ezekre kell választ adnunk, majd a második oldalon következik egy rejtélyes pontozású kiértékelés. Egyik kedvencem: „Ha valakivel beszél, (e.) az állát simogatja vagy a hajába túr.” Szerintem ezt általában nem szokták tudni az emberek, mondjuk, ha a tökét vakargatja, akkor jó esetben még időben rászól az anyukája. Én azonban döbbenten láttam, hogy szerintem megdöntöttem az egy-perc-alatt-pislogás világrekordját, amikor önvideófelvételt készítettem, illetve annyira magyarázok, hogy buzgalmamban a szemöldököm is folyton fölvonom. (Nem. Nem linkelem ide. Marha bénán nézek ki. Jó? Legyen ennyi elég.) Továbbá itt sem tudjuk meg, milyen tesztről is van szó, felteszem: nem a legkomolyabbak közül való. És bár nem túl alapos és nem túl részletes, én már annak is örülök, hogy nem tesz egyenlőségjelet a ló és a család meg a disznó és a pénz közé.

Értékelés: 3/5

Az önismereti teszt tesztelés utáni konklúzió

A lesújtó eredmény: nem találtam egy olyan önismereti tesztet sem, amilyet én előzőleg elképzeltem. Ez lehet, hogy csak annyit jelent, hogy át kell gondolnom, mit is várok egy teszttől. Egyet megígérek: ha találok használhatót, mindenképpen megosztom veletek. Addig meg nyugodtan böngésszétek az eddigieket, keresgéljétek, hol is lehet az igazgyöngy a sok kacat között.

…És akkor most átsandítok a második találati oldalra…

Önismeret – ártatlanság és naivitás

HófehérkeHófehérke

Azt hittem, a klasszikus Hófehérke mese igazán nem tud többet adni, mint amit eddig gyerekkorom óta megértettem belőle. Azért elővettem az Adamik Lajos-féle fordítást, ami a legközelebb áll a Grimm fivérek eredeti verziójához, és nagyon gyorsan megváltozott a véleményem. Tulajdonképpen az erősödött meg, hogy egy mese nem adja meg olyan könnyen magát. Vannak benne momentumok, amik nem hagyják az embert nyugodni, és amikor azt érezzük, hogy „itt valami nem stimmel”, akkor biztos, hogy jó úton járunk. Úgyhogy egy idő után éberen figyelni kezdtem, mi piszkálja a csőrömet.

Az első furcsaság: Hófehérke mindössze hét éves a történet szerint, amikor a tükör már úgy felel a gonosz mostohának, hogy Hófehérke százszor szebb nála. Vagyis gyerek, mai fogalmaink között épp hogy csak elkezdte az iskolát. Akkor miért féltékeny rá egy szép, érett nő? Talán a hetes szám nem valós, mindössze a majd később előbukkanó törpék számára rímel. De ennyi erővel lehetne Hófehérke 14 vagy 21 éves is, előbb hinnénk el, hogy nőiségében valós riválisa lehet a mostohaanyjának. De nem, ezt a számot, a hetet senki nem írta át a középkori eredetű mese keletkezése óta, mindenki helyénvalónak tartotta. Akkor hát mégis mi az, ami miatt a mostoha úgy érzi, hogy el kell pusztítania Hófehérkét, miért „sárgult-zöldült az irigységtől”? A választ a szövegben a hetedik év említése környezetében találtam meg: „…hetedik évét betöltve pedig olyan szép volt, akár a tündöklő nap,…”. Vagyis volt valami Hófehérkében, amit a királyné megérzett, a kiteljesedett, ám lelkében csonka (hiszen irigy) nő ösztönével tudta, mi ez a szépség: a tündöklő nap szépsége, a teljesség szépsége. És ez a szépség sebezhető: ártatlanságában van a gyengesége, de mint később látni fogjuk, az ereje is.

Az életkorával kapcsolatos következő zavar: amikor a királyfi meglátja a koporsóban, már felnőtt nő.

Töprengenivaló: Hol tölti a közbülső időt? A törpék házában vagy a koporsóban? Miért?

Feltűnő az apa teljes hiánya. Egyszer történik róla említés a mesében: „Esztendő múltán a király másik feleséget választott magának.” Tehát egész ténykedése kimerül abban, hogy maga mellé asszonyt vesz. Ezzel aztán ki is lép a történetből, egyértelműen nemtörődöm, rossz apa. (Milyen király lehet? Vajon az ország sorsával is ennyit foglalkozik?) Ha megnézzük a többi férfi szereplőt egészen a királyfiig: a vadász, akit a királyné Hófehérke elveszejtésével bíz meg, a szakács, akinek Hófehérke (helyett a szarvasborjú) tüdejét-máját kell megfőzni (sós vízben!), a törpék: mind-mind súlytalan szereplők. Vagy akaratgyenge, mint a királynő alkalmazottai, akik nem mernek szembeszegülni vele, vagy törpék már megjelenésükben is. Így aztán tényleg megkönnyebbülünk, amikor a végén egy valódi, cselekvőképes királyfi érkezik a történetbe: kéri a törpéktől a koporsót, sőt szinte könyörög érte, végül el is viteti. Megjelenik a történetben a határozottság, az irányváltás, a saját akaratból cselekvés, szemben az eddigi szereplők sodródásával.

Nőből viszont három is van: az édesanya, a gonosz mostoha és a lány. Az édesanya hamar eltűnik, helyébe lép a gonosz mostoha. Mint tudjuk, sok Grimm mese eredetijében még édesanya szerepelt a mostoha helyett, de a későbbi verziókban a szerzők ezt már kiváló pszichológiai érzékkel módosították, mivel rájöttek, hogy olyan nehéz azzal szembesülni, hogy az imádott édesanya, akitől a gyermek élete függ, nem mindig csak csupa jóság és szeretet. Amikor a kisgyerek megtapasztalja az első tiltást, a komoly fejcsóválásban az eddig megszokottól eltérő anya képe rajzolódik ki. Ezzel nem egyszerű megbirkózni, és időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egységes kép alakuljon ki az édesanyáról, aki ilyen is meg olyan is tud lenni.

De maradjunk a mesénél: az édesanya kiiktatódik, a helyébe egy „szép, ám büszke és gőgös” mostoha lép. Innentől a mese a két alak zavarbaejtő párhuzamára és egyszersmind ellentétére épül: Hófehérke szép, ártatlan, naiv, szerény, fehér, mint a hó, a mostoha pedig szép, büszke, gőgös, alakoskodó. Tehát egymásnak ellentéte a két nő egy tulajdonságot leszámítva, ami a szépség. Mondhatnánk, hogy a mese központi problémája ezek szerint a szépség, a szépség két arcát látjuk, de hiszen egy egyszerű külső tulajdonság kevés lenne egy ilyen elterjedt mese népszerűségének a magyarázatára. Sokkal inkább a szépségre adott reakció a döntő. Lássuk, hogy melyik szereplő hogyan szembesül Hófehérke szépségével!

A gonosz mostoha gyűlöli és féltékeny rá, a vadász megszánja és megkönnyebbül, hogy nem neki kellett megölnie, a törpék megcsodálják álmában: „Ej, az áldóját – kiáltották -, milyen gyönyörű gyermek!”, végül pedig a királyfi beleszeret. És maga Hófehérke úgy tűnik, nincs is tudatában tulajdon szépségének, hiszen kedves, ártatlan és szerény. Ám épp ez a naivitás okozza vesztét: ő még nem tudja, amit a gonosz mostoha már tud: birtokában van egy olyan teljes szépségnek, mely csak annak adatik meg, akiben nincs gonoszság és gőg. Tehát az ártatlanság önmagában nem csak vonzó tulajdonság lehet, hiszen ez okozza Hófehérke vesztét: a túlzott bizalom, amellyel újra és újra a közelébe engedi a mostohát.

Töprengenivaló: Hova lesz Hófehérke naivitása, ártatlansága? Hogyan tud elpusztulni a gonosz királyné?

Felelős szülőként, felnőttként nézve a történetet felmerül a kérdés: miért hagyták magára Hófehérkét a törpék, amikor tudták, hogy a gonosz királyné az életére tör? Földhözragadtan válaszolva persze azért, mert különben vége a mesének: nem tudná a mostoha kivitelezni gonosz tettét. De persze tudjuk, hogy a mesében nincs olyan akadály, amit nem győz le egy erős akarat, ha szükséges, tehát ha a dramaturgia megengedné, hogy mondjuk a törpék őrt állítsanak maguk közül Hófehérke mellé, a gonosz mostoha megoldaná, hogy kijátssza. A valódi okot megint a nemtörődömségnél látom: a törpék passzivitásukkal ugyanúgy kiszolgáltatják Hófehérkét a mostohájának, mint a király. Mondhatnánk: Hófehérke cseberből vederbe került, csak itt a férfialak feldarabolódott hét felé. Hiszen a törpéknek nincs egyedi karaktere (Tudor, Vidor, stb. elnevezést csak a Disney-verzióban kaptak), egységesen viselkednek és cselekszenek, többnyire így, többesszámban vannak említve: törpék. Az egyetlen kivétel, amikor felfedezik Hófehérkét, és elhangzik a mese ikonikus láncmese-betétje: „Ki ült az én székecskémen?” stb. Feltehetjük, hogy míg a király az államügyekkel van elfoglalva, addig a „fiúk a bányában dolgoznak”. A fehér szín az ő házukban köszön vissza a tiszta abrosz és a vetett ágyak takarójának színében: itt is a tisztaság jelenik meg, a törpék aggódóak, gondoskodóak, kicsit infantilisek is, ebből a szempontból természetükben közel állnak Hófehérkéhez, tehát Hófehérke a törpék felől biztonságban érezheti magát. Ám ez kevés, nem elég ahhoz, hogy teljes legyen a védelem. Szóval a törpéknél élvezett átmeneti védelem rövid ideig nyújt Hófehérkének menedéket, a valódi menekülést a királyfi hozza el.

És akkor most álljunk is meg és nézzünk kicsit mélyebbre a történetben. Valóban csak ennyit jelentene a mese, hogy egy lánynak születésétől élete végéig szüksége van egy erős férfira, aki védelmezi őt, különben elveszejtik őt a gőgös, irigy nők? Érezzük, hogy így ez a mese nem lenne teljes. A teljességhez akkor jutunk el, ha fel merjük vállalni, hogy a mesének más szinteken is van létjogosultsága, nemcsak a konkrét értelmezés szintjén. Sokkal elfogadhatóbb, ha meglátjuk, milyen tulajdonságokat, jellemvonásokat hordoznak az egyes karakterek: a nemtörődöm király az bennünk, aki életünk körülményeit rendezi. A törpék kicsik, csak derékmagasságig látnak, némileg gyermekiek, mint Hófehérke, és ez az infantilizmus teszi őket felelőtlenné, éretlenné. Egész nap érc és arany után kutatnak, Hófehérkével tulajdonképpen egyezséget kötnek: gondoskodnak egymás fizikai szükségleteiről. Tehát valódi védelem, ami egy kislánynak kijárna, itt sincs. Belső törpéink már legalább látják a veszélyt, de nem hoznak hathatós intézkedést az elhárításukra. Amikor engedjük, hogy a királyfi, a Cselekvő megérkezzen, akkor lendül előre ügyünk. Ő az bennünk, aki értékeli valódi, belülről sugárzó szépségünket, az ártatlanságot, ami eddig sebezhetőséget jelentett, aki elindul a sűrű erdőből kifelé, és akinek a ténykedése nyomán széttörik a bennünket védő, egyszersmind fogva tartó üvegkoporsó.